Molière: A fösvény

Itt elolvashatod

Szereplők: Harpagon – Cléante és Eliz apja, szerelmes Mariane-ba

Cléante – Marianna szerelmese

Eliz – Valér szerelmese

Valér – Anzelm fia

Anzelm – Valér és Marianna apja

Fruzsina – házasságszervező

Simon – pénzközvetítő

Jakab – kocsis és szakács

Fecske – Cléante inasa

Rövid tartalom

Első felvonás
Valér szerelmes Harpagon leányába, Elizbe. Valér, Harpagon titkára, hogy elnyerje szerelme apjának támogatását, megpróbál úgy viselkedni, hogy természete és viselkedése mindjobban hasonlítson Harpagonéhoz. Abban bízik, ha sikerül hosszú kutatás után megtalálnia elveszettnek hitt szüleit, Harpagon is megenyhülne irányában, és ha szükségesnek látszik, ő maga folytatja szülei felkutatását. Eliz azonban arra kéri az ifjút, hogy ne menjen sehova, csak azzal foglalkozzon, hogy apjának, Harpagonnak a tetszését elnyerje.
"Valér: Láthatta, hogyan kezdtem hozzá, hogy milyen ügyeskedéshez, hízelgéshez kellett folyamodnom, amíg szolgálatába léphettem, s ma is milyen álarc alatt játszom meg, hogy természetem és gondolkodásom olyan, mint az övé; mennyit színészkedem, hogy tessem neki, hogy felém hajlítsam. Bámulatosan haladok. A tapasztalat vezet rá, hogy az emberek megnyerésére a legjobb út az, ha pontosan olyannak mutatkozunk előttük, amilyenek ők; ha szó szerint az ő elveiket visszhangozzuk; ha tömjénezzük a hibáikat, és csináljanak bármit - tapsolunk hozzá. Mese az a veszély, hogy a sok tán még a hízelgésből is megárt, és hogy vigyázni kell, ne legyen kirívó a játék; hízelgés dolgában néha épp a legeszesebbet lehet legegyszerűbben lépre csalni. Kellő magasztalással körítve, a legképtelenebb dolgot, a legbolondabb gombát is beveszi. Az őszinteség ugyan belesántul egy kicsit ebbe a mesterségbe, amelyet most űzök, de ha el akarunk érni valamit az embereknél, mégiscsak hozzájuk kell igazodnunk. S ha már csak így lehet megnyerni őket, ez nem azoknak a hibája, akik hízelegnek, hanem azoké, akik elvárják a hízelgést."
Eliz biztatja szerelmét, hogy apja mellett próbálja meg bátyját, Cléante-ot is megnyerni ügyüknek. Valér véleménye szerint azonban a két férfi természete olyannyira elüt egymástól, hogy kettejüket egyszerre megnyerni szinte lehetetlen. Arra biztatja Elizt, hogy bátyjával próbáljon meg ő beszélni, de szerelmük titkáról csak annyit mondjon el, amennyit feltétlen szükségesnek talál. Cléante boldogan újságolja testvérének, hogy szerelemre lobbant a mostanában szomszédukba költözött lány iránt. Mariannának hívják, és nincs nála édesebb teremtés a földön. Özvegy édesanyjával él, akit odaadóan ápol. Anyagilag azonban nagyon nehéz helyzetben vannak, és apja garasoskodása miatt semmivel nem tud segíteni a lánynak. Mindenképpen beszélnie kell az apjával, hógy támogatná-e házasulási szándékát.
Harpagon betegesen félti a pénzét, a világon semmi más nem érdekli, csak az anyagi javak és a gyarapodás. Cselédeit alig fizeti, rongyokban járnak, betegesen retteg attól, hogy meglopják.
Harpagon beszél a gyerekeivel, mert jó híre van számukra. Miután azonban elmondaná nekik az örömhírt, megkérdezi fiát, mi a véleménye a szomszédukba költözött ifjú hölgyről. Cléante, mivel azt hiszi, apja neki szánja a lányt feleségül, csupa jót mond róla. Harpagonnak azonban más szándéka van Mariannával. A lányt ugyanis ő szeretné nőül venni, fiának egy gazdag özvegyasszonyt, míg lányának egy gazdag idős urat szemelt ki jövendőbelijének. A lány még csak nem is látta soha vőlegényjelöltjét, Anzelm urat, akihez még az este nőül kell mennie. A lány kétségbeesetten tiltakozik, végül elfogadja apja javaslatát, hogy ügyükben Valér legyen a döntőbíró. Eliz abban reménykedik, hogy szerelmese majd kitalál valamit, azonban csalódnia kell. Valér, hogy ne bőszítse fel Harpagont, színleg neki ad igazat, hiszen az előtt az érv előtt, hogy az öregúr hozomány nélkül veszi el a lányt, mindenkinek meg kell hajolnia. Valér megnyugtatja Elizt, hogy az esküvőt mindenképpen megakadályozzák, majd kitalál valamit.

Második felvonás
Cléante, mivel égetően szüksége van a pénzre, apja szolgáját, Fecskét kéri meg, hogy szerezzen számára valakitől kölcsönt. Fecske óriási uzsorakamatra tud kölcsönt szerezni a fiúnak, úgy, hogy még a hatalmas kamaton túl, ezer frank értékben átvesz egy csomó értéktelen limlomot. Az egészet egy közvetítőn keresztül intézik. A közvetítő, Simon közben Harpagonnal beszél, hogy a fiatalembernek nagyon nagy szüksége van a pénzre, így az uzsorás semmi olyan követelést nem támaszthat, amit ne fogadna el. Amikor megérkezik a fiatalember, akinek a pénzre lenne szüksége, akkor derül ki, hogy az uzsorás Harpagon, és a kölcsönkérő saját fia, Cléante. Apa és fia egymásnak esnek, mindketten a másikat vádolják.
Harpagon találkozik a házasságszerzővel, Fruzsinával. Fecske ugyan figyelmezteti az asszonyt, hogy itt ne számítson semmi pénzre, hiszen a világ legfukarabb emberével van dolga. Fruzsina ravaszul csűri-csavarja a mondandóját, dicséri, hízeleg Harpagonnak. Megbeszélik, hogy délután átjön Marianna, Elizzel együtt megy a vásárba, és utána ő is részt vesz a vacsorán. Harpagont az zavarja, hogy a lánynak semmi hozománya nincs. Fruzsina azonban megnyugtatja, hogy a lány évi tizenkétezer frank jövedelmet hoz. Hiszen úgy nevelték, hogy semmit nem költ cicomára, finomságokra, étellel is beéri a legkevesebbel. Attól is tart, hogy ő már öreg a fiatal lányhoz, Fruzsina azonban ebben az aggodalmában is megnyugtatja. A lány nem a kortársait, hanem az idősebb férfiakat szereti, a minap is visszautasított egy gazdag kérőt, mert kiderült róla, hogy csak ötvennégy éves. Bármilyen mestere is a szavaknak, az asszony Harpagonból egy árva frankot sem tud kiszedni.

Harmadik felvonás
Harpagon elkezdi az előkészületeket a vacsorára. Annyira szűkös feltételeket szab, hogy a szakácsa tisztjét Valér veszi át, aki mindenben Harpagonnak ad igazat, és ő is úgy gondolja, hogy tíz emberre fillérekből is lehet vacsorát főzni. Hiszen nem kell levest, pecsenyét, pisztrángot felszolgálni, bőven megteszi a jó zsíros szárazbab-főzelék, hozzá egy kis marhadarálék bő gesztenyekörítéssel. A szolgáknak sem kell új ruha, hiszen nyugodtan lehet úgy dolgozni, hogy eltakarják a lyukakat és pecsétet a ruhán. A borral sem kell úgy bánni, ahogy egyes házaknál szokás, hogy azonnal tölteni, ha üres a pohár, akkor kell tölteni, ha a vendég már többször szól, és akkor is jó sok vízzel kell felszolgálni. Valér, aki Jakabbal szemben Harpagon pártját fogta, mikor kettesben marad a szolgával, próbálna közeledni hozzá. Marianna tart a Harpagonnal való találkozástól. Fruzsina szerint egy öreg, gazdag férj még mindig jobb, mint egy koldusszegény fiatal. Hiszen egy öreg férj hamarosan meghal, és gazdag özvegyasszonyként már választhat szerelemből is. Marianna elszörnyed, mikor meglátja Harpagont. Marianna találkozik Harpagon gyermekeivel, és bármilyen becsmérlő megjegyzést is tesz Harpagonra, Fruzsina úgy adja tovább, mintha a lány a legnagyobb elismeréssel szólna jövendőbelijéről. Cléante igen sajátságosan üdvözli apja jövendőbelijét, elmondja, bármit szívesebben kívánna, mint hogy a lány a mostohaanyja legyen. Harpagon felháborodik a goromba üdvözlésen, de a lány nem sértődik meg. Ő is biztosítja az ifjút, hogy megérti őt, és ha a körülmények miatt nem lenne elkerülhetetlen, saját szíve szerint soha nem vállalná Cléante-ot mostohafiának. A fiatalok így Harpagon feje fölött biztosítják egymást szerelmükről. Cléante változtat magatartásán, elbűvölően kedves lesz apja jövendőbelijéhez. Mivel Harpagon nem gondoskodott róla, ő finom, és igen drága csemegét hozatott a fűszerestől, sőt még lehúzza apjaura kezéről drága gyűrűjét, és apja nevében ajándékul ajánlja a lánynak. Apját fia viselkedése láttán a gutaütés kerülgeti. Vendég érkezik, Harpagon először hallani sem akar semmiről, amikor azonban megtudja, hogy pénzről van szó, azonnal távozik. A házigazdai teendőket fiára bízza, és felszólítja Valért, figyeljen rá, hogy minél több ételt meg lehessen menteni, hogy visszaküldhessék a fűszereshez.

Negyedik felvonás
Fruzsinának elmondják, hogy Cléante és Marianna egymásba szerelmes. Az asszony csak azt sérelmezi, hogy miért nem avatták be előbb, hiszen talán tudott volna segíteni. Marianna úgy érzi, már minden elveszett, semmit nem lehet tenni. Fruzsina szerint az lenne az egyetlen megoldás, ha az esküvőről Harpagon mondana le. Találni kéne egy idősebb hölgyet, akiről el lehetne hitetni Harpagonnal, hogy egy rettentően gazdag grófnő, és olyan nagy szerelemre lobbant az úr iránt, hogy minden vagyonát hajlandó ráruházni, ha a felesége lehet. Fruzsina úgy gondolja, hogy az egyik komaasszonya épp megfelelő lenne erre a szerepre. Mariannának csak annyi lenne a feladata, hogy édesanyját győzze meg. Harpagon Marianne-ról kérdezi a fiát. Cléante, hogy apját eltántorítsa az esküvőről, csak rosszakat mond róla. Harpagon sajnálja, hiszen úgy gondolta, hogy fiához adja a lányát, de ha ennyire rossz véleménnyel van róla, akkor nincs mit tenni. Cléante már rögtön visszakozna, és elmondja, hogy már többször találkozott a lánnyal, és szerinte a lány is viszonozza az érzelmeit. Harpagon elmondja, hogy ez csak csapda volt, esze ágában sincs lemondani a lányról. Cléante dühös, amiért így beleesett apja csapdájába, és közli vele, hógy soha nem mond le a lányról. Összeverekednek, Jakab választja őket szét, az egyiket a szoba egyik, másikat a szoba másik végébe tereli, és ő közvetít köztük. A fiúnak azt mondja, hogy ha bocsánatot kér az apjától, minden rendben lesz és elveheti a lányt. Az apának azt mondja, hogy a fiú lemond a lányról, ha kicsit jobban bánik vele. Amikor találkoznak, persze minden kiderül, Harpagon dühében azt mondja, hogy kitagadja a fiát, és megátkozza.
Fecske megtalálja Harpagon elásott kinccsel teli ládikóját, és ezt elmondja Cléante-nak is. Harpagon kétségbeesetten veszi tudomásul a ládikója eltűnését.
"Harpagon (hajadonfőtt, a kert felől jön tolvajt kiabálva) Tolvaj! Tolvaj! Gyilkos! Haramia! Törvényt! Igazságot, igazságos ég! Végem van, meggyilkoltak! Elmetszették a torkomat, ellopták a pénzemet! Ki lehetett? Hová lehetett? Hová lett? Hol van? Hova bújt? Hogy fogjam meg, mit csináljak? Merre fussak? Merre ne fussak? Igazán nincs ott? Nincs itt? Ki vagy? Megállj! (Saját karját kapja el.) Vissza a pénzem, gazember! Hű, hisz ez én vagyok! Hol a fejem? Azt sem tudom, hol vagyok, ki vagyok, mit teszek. Jaj-jaj, szegény pénzem, édes pénzem, egyetlen jó barátom, elszakítottak tőlem! Elragadtak. Oda veled a támogatóm, a vigaszom, a boldogságom. Végem van, végem, nincs mit keresnem többé ezen a világon! Nem tudok én nálad nélkül élni. Befejeztetett, nem bírom tovább, meghalok, meghaltam, eltemettek. Senki sincs hát, aki föltámasztana azzal, hogy visszaadja a szeretett pénzemet, vagy megmondaná, ki vette el? He, mit mondasz? Senki. Akárki mérte rám ezt a csapást, jól kikereste a percet. Épp azt az időt használta ki, amikor azzal az alávaló fiammal beszéltem. Gyerünk innen. Megyek a rendőrségre; kínpadra feszíttettem az egész házat; a cselédeket, az inasokat, a fiamat, a lányomat, még önmagamat is. Mennyi nép együtt! Akire csak nézek, rögtön gyanús, mindegyikben külön-külön a tolvajomat látom. Hé, mit beszéltek ott? Hogy ki volt, aki meglopott? Micsoda lárma az odafönt? Ott van talán a tolvaj? Istenre kérem, ha tudtok valamit felőle, esedezve könyörgök, mondjátok meg. Igazán nem oda közétek bújt? Csak néznek, néznek rám, és pufognak a nevetéstől. Ki fog derülni, hogy részük van a lopásban - cinkosok. Rajta; hamar, rendőrt, csendőrt, ügyészt, bírát, kínzószerszámokat, akasztófát, hóhért! Mindenkit felköttetek, mindenkit, és ha nem lesz meg a pénzem, utoljára magamat kötöm fel."

Ötödik felvonás
Harpagon csendbiztost hívat, hogy ha kell, tartóztassa le az egész várost, csak kerítse elő a tízezer aranytallérját. Előkerül Jakab, aki eddig még nem is tudott a ládikó eltűnéséről. De kapóra jön neki, hogy megfizessen mindenért Valérnak, és őt vádolja a ládikó ellopásával. Mikor megjelenik Valér, rátámad Harpagon, hogy visszaélt bizalmával, és megsértette a házát. Valér beismeri a bűnét, de azt nem fogadja el, hogy visszaélt volna Harpagon bizalmával. Azt hiszi, hogy Harpagon rájött arra, hogy szerelmesek egymásba Elizzel, és azt hiszi, hogy a férfi azzal vádolja, hogy elcsábította a lányát. Párbeszédük ebben a félreértésben folyik. Harpagon azt hiszi, Valér ellopta a ládikóját, Valér úgy gondolja, hogy Harpagon azt hiszi róla, hogy visszaélt a lány szerelmével. Közben megérkezik Eliz kérője, Anzelm úr is és Marianna, jelen van a csendbiztos, Fruzsina, Jakab és az írnok. Valér, bár már elmondta, hogy szerelmes Elizába, Harpagon nem veszi tudomásul, csak a pénze érdekli. Valér elmondja, hogy másképp fognak beszélni, ha megtudják, hogy ki ő. Ha Anzelm úr ismerős Nápolyban, akkor nyilván tudja, hogy ki volt Dom Thomas d'Alburcy, akit egész Nápoly ismert és tisztelt, az ő apja. Anzelm úr azonban nem hisz neki, hiszen akit apjaként emleget, az tizenhat évvel ezelőtt egy hajótörésben feleségével és két gyermekével életét vesztette. Anzelm úrnak igaza van, de azt meg ő nem tudja, hogy a hétéves fiú egy szolgával együtt megmenekült. A hajóskapitányt meghatotta a sorsa, és fiaként nevelte fel az árvát. Mostanában tudta meg, hogy apja mégsem halt meg, és mindenütt őt kereste, csak itt meglátta a szépséges Elizt, és szerelmes lett bele. Anzelm úr bizonyítékot akar szavai hiteléül. Valér megmutatja azt a rubingyűrűt, mely apjáé volt, és egy agát karperecet, melyet még az anyja csatolt a csuklójára. A szavaiból Marianna rájön, hogy Valér a testvére. Tehát az édesanyjuk is életben van. Szavaiból kiderül, hogy a hajótörésből ők is megmenekültek, bár sorsuk kezdetben nem alakult olyan szerencsésen. Kalózok vették fel őket, tíz évig rabszolgaságban sínylődtek, és egy szerencsétlen véletlen segített abban, hogy szabadok legyenek. Bár elmentek Nápolyba, vagyonukat eladták, apjukról semmi hírük nem volt. Így Genovába költöztek, ahol megpróbálták megmenteni maradék vagyonukat, de kegyetlen rokonaik miatt onnan is el kellett menekülniük, így kerültek ebbe a városba.
E szavak hallatán Anzelm úr áldja az eget, hiszen ő maga Dom Thomas d'Alburcy, Marianna és Valér a gyermekei. Harpagon ekkor Anzelmtől követeli a pénzét, hiszen ha Valér a fia, akkor ő térítse meg a fia áltál okozott kárt. Cléante oldja meg a helyzetet, aki megmondja, hogy tudja, hogy hol a ládikó, és ha elveheti Mariannát, visszakapja a ládikót. Harpagon végül beleegyezik a házasságba, ha mindkét esküvő költségeit Anzelm úr állja, és külön még kap egy rend ruhát, és egyik gyermekének sem kell hozományt adnia, és még a csendbiztost is ő fizeti.

Kiegészítő Elemzés érettségihez:

Az író:

Molière írói név. Valódi neve: Jean Bap­tiste Poquelin 1622. január 15-​én, Párizs­ban született. Drá­maíró, ren­dező, színész. A mod­ern komé­dia megteremtője. A párizsi jez­suiták kol­légiumában filozó­fiát és latint tan­ult. Apja kirá­lyi kár­pi­tos volt, s halála után fiára hagyta hivatalát. Így az ifjú bejárt a kirá­lyi udvarba, és gyakran találko­zott XIV. Lajos­sal. Az író állítása szerint (ez vitatják) jogi dok­tori címet szerzett. 1643-​ban szerelmével, Made­lain Bejart-​ral és annak két testvérével mega­lapí­tot­ták első szín­tár­su­latukat, de ez 1645-​ben csődbe jutott. Molière az adó­sok börtönébe került. Szabadulása után ked­vesével 14 évig ván­dorszínészkedett. 1658- ​ban került újra Párizsba. A Lou­vre (akkor még szín­ház volt) épületében némi sik­er­rel ját­szotta Corneille tragédiáját (Nicomede). Tár­su­lata egyesült a párizsi-​olasz com­me­dia dell’arte-társulattal. 1659. novem­ber 18-​án mutat­ták be Molière első darab­ját, a Kényeskedőket. 1661-​ben megírta és előadták A féltékeny herceg, majd a Fér­jek iskolája című darabot. 1662- ​ben a Petit-​Bourbonból átköltöztek a Theâtre du Palais-​Royal épületébe. Feleségül vette Made­laine titkos leányát, Armande-​ot. Ekkor adták elő a Nők iskoláját. Házassága és a darab is nagy fel­háborodást vál­tott ki, de a király megvédte, sőt elvál­lalta fia keresz­ta­paságát is. 1664-​ben a Versailles-​ban mutat­ták be a Tartuffe-​öt. Óriási botrány tört ki. A király már nem tudta megvé­deni, betil­totta a darabot. 1666-​ban megírta a Mizantrópot. 1667- ​ben átdol­go­zta a Tartuffe-​öt, de ezt meg a főpap­ság tiltatta be. Ekkor már beteg volt. A Fösvény azon­ban nagy sik­ert ara­tott, és a Tudós nők is (1672). 1671-​ben meghalt Made­laine. 1673. február 17- ​én, a Képzelt beteg előadása közben a szín­padon összeesett, majd néhány órá­val később otthonában meghalt. Mivel színészeket nem teme­thet­tek megszen­telt földbe, a király külön engedé­lyére volt szük­ség, hogy éjszaka elbúc­súz­tassák a temetőben. Földi marad­ványait 1792-​ben a Pan­theonba, majd később, 1817-​ben a Père Lachaise temetőben helyezték el.

A fösvény Molière 17. század francia író egyik legérettebb alkotása, a klasszicizmus szabályainak megfelelő, de prózai formájú – így saját korában kevésbé sikeres és befejezetlennek tekintett mű. 1668-ban mutatták be Párizs-ban. Egy vándorszínész csoport ismertette meg vele a művészet és a színjátszás örömét, ezért több művet is írt ennek a csoportnak, ezek közé tartozik a Fösvény című is Molière ennek a csoportnak írt számos művet, a Fösvény címűt is. A komédia megírásához Molière csak három forrást használt fel: az ókori komédiákat, az olasz commedia dell'arte rögtönzött, és a francia farce (vásári komédia) műveit. A műben a jellemkomikum van előtérben.

Főszereplők

HARPAGON -Cléante és Élise apja: szerelmes Mariane-ba
CLÉANTE - Harpagon fia, Mariane szerelmese
ELIZ - Harpagon lánya, Valere szerelmese
VALÉR - Anselme fia, Élise szerelmese
MARIANNA - Cléante szerelmese, Harpagon választottja
ANZELM - Valere és Mariane apja
FRUZSINA - házasságszerző
SIMON - pénzközvetítő
JAKAB - Harpagon szakácsa és kocsisa
FECSKE - Cléante inasa
CLAUDE ASSZONYSÁG - Harpagon cselédje
ZABSZÁR,KESZEG - Harpagon szolgái
A CSENDBIZTOS
ÉS AZ ÍRNOKA

A mű expozíciója

A kialakult szituációt mutatja be, a végkifejlethez szükséges néhány előzménnyel, információval. Valér eltűnt családja után nyomoz, de Eliz iránti szerelme miatt Harpagon titkárának állt; házasságkötésüknek csak a zsarnok apa fösvénysége az akadálya Cléante ugyan úgy szerelmes és ezt meg is osztja húgával, de az ő házassága is apja fösvénységébe akadt, mivel egy szegény lányt szeret.

A mű bonyodalma

Harpagon kikutatja Cléante szolgáját, mivel tízezer tallérhoz jutott egyik adósától, s retteg, hogy ellopják ( a fösvénység jelei már itt is megmutatkoznak, félti a pénzét még egy porszemtől is). Gyermekeit megelőzve – akik terveikről beszélnének vele – bejelenti, hogy mindkettőt kiházasítja (egy pénzes özvegyasszonnyal, ill. egy gazdag, meglett nemes úrral) még aznap este; ő maga meg elvesz egy szegény, fiatal lányt. Az ügyben döntőbírónak felkért, szerepet játszó Valér Harpagonnak ad igazat Elizzel szemben.

A mű kibontakozása

Cléante, Fecske (Cléante szolgálója) segédletével, kénytelen pénzt kölcsönözni egy kíméletlen uzsorástól, s amikor a pénzközvetítővel véletlenül találkoznak otthon, kiderül, hogy apja az uzsorás; így apa és fia leleplezik egymást. Amíg a Harpagon a kertben eldugott pénzét ellenőrzi, házasságközvetítője Fecskével róla beszélget, s az inas feltevése igazolódik miszerint, Harpagon-ból még az agyafúrt és hízelgő Fruzsina sem tud pénzt kicsikarni. A ház ura este díszlakomát” készül adni pénzkiadás nélkül. Ebben Valér támogatja, aki így magára haragítja Jakabot, a szakácsot. Előbb Harpagon, majd Valér botozza meg őszinte véleményéért. Fruzsinával megérkezik Marianne, aki szegény, özvegy anyja helyzetének javításáért kész Harpagonhoz feleségül menni, pedig mást szeret.

A mű tetőpontja

Cléanta apjával való beszélgetése, amikor is rájönn, hogy apja azt a lányt akarja feleségül venni akibe szerelmes.A lány első látásra el is retten Harpagon-tól, de Fruzsina bókol helyette. Marianne bemutatkozik Eliznek, majd meglepetten ismeri fel Cléante-ban szerelmét, aki apja nevében szerelmi vallomást tesz neki. Cléante újra felbőszíti apját, uzsonnát hozat apja számlájára majd gyűrűjét Marianne-ra erőszakolja. Valaki pénzt hozott, s amíg Harpagon intézkedik, Fruzsina cselt eszel ki. A fösvény viszont, aki meglátja választottja és fia meghitt jelenetét, lépre csalja Cléantét, s a fiú bevallja, hogy szereti Marianne-t. Jacquest ítélkezik apa s fia összetűzésében, mindkettőjüket rászedi: így kiengesztelődnek, de a dolgokat tisztázva újra összekapnak a lányért. Közben Fecske ellopja a fösvény féltve őrzött pénzét és Harpagon siratja életének egyetlen (elveszett) értelmét. A csendbiztos nyomozása eredménytelen; először Fecske a gyanúsított, ő bosszúból a titkárra tereli a figyelmet. Valér, aki titokban feleségül vette Elizt, félreérti a helyzetet: lopását – amit ő a lányra ért – beismeri Harpagon ezért a törvény elé akarja állítani, ám váratlanul kiderül, hogy Marianne és Valér az Eliz-hez érkező Anzelm gyermeke.

A mű megoldása

Cléante felajánlja: apja visszakapja eltűnt pénzét, ha lemond Marianne-ról; így a fiatalok boldogságának nincs több akadálya. A hétköznapi események, konfliktusok rendszerében a mániákus, végletekig torzított, de a hierarchia csúcsán álló figura önző elhatározása indítja a szerelmi-esküvői bonyodalmat, mely szorosan kapcsolódik monomániájához is.
A boldog vég, váratlanul, sokszorosan véletlenül következik be. Molière egy olyan történetet alkotott, amely a mű régiessége ellenére még napjainkban is humorosnak mondható.