Örkény István: Tóték teljes mű

Tartalma:

A történet a második világháború idején, 1942 nyarán, egy észak-magyarországi kis idilli faluban, Mátraszentannán játszódik. A Tót család feje, Lajos, a község tűzoltóparancsnoka nagy köztiszteletnek örvend. Felesége, Mariska és lánya, Ágika valósággal istenítik. Tóték fia, Gyula az orosz fronton szolgál. Mivel a háború elején a község postását behívták, egy félkegyelmű, torz alakot, Gyuri atyust tették a helyébe. Gyuri atyusnak rendkívüli szimmetriaérzéke van, ez az érzék közrejátszik, hogy ki, mikor és milyen levet kap. Gyuri atyus Tótékat különösen szereti, azért mert Tót mindig ad magára, a haját középen elválasztva fésüli, ezért ha kettévágnák, mindegyik oldala tökéletesen egyforma lenne.

Egy nap levél érkezik Tótéknak, melyben fiuk közli, hogy parancsnokát, Varró őrnagyot sikerült rávennie, hogy megromlott idegállapota miatt kéthetes betegszabadságra hozzájuk érkezzen. Gyula megemlíti a levélben, hogy az őrnagy egyes szagokat nem tud elviselni. Tót ezért szól a lajt tulajdonosának, szivattyúzza ki a budit. Mariska elmegy volt munkahelyére, a moziba és elkéri a vaporizatőrt, amely kellemes fenyőillatot áraszt szét a házban, Ágikát pedig anya megkéri, hogy egypár holmit kérjen kölcsön a szomszédoktól. Ágika teljesen felhevülve várja az őrnagyot. Eközben egy sürgöny érkezik a Magyar Vöröskereszttől, amelyben Gyula halálhírét tudatják. A postás, mivel szereti Tótékat és ezért csak jó híreket tartalmazó leveleket ad nekik összetépi a levelet. Tótéknak volt egy elképzelésük az őrnagyról. Azt hitték, hogy az őrnagy magas, délceg, sudár. Amikor tehát várták az autóbuszmegállóban egy ilyen őrnagyot kerestek. Ám ez alkalommal kettő szállt le a buszról. Az egyik egy jó felépítésű, parancsoló tekintetű volt pont olyan mint amilyennek az őrnagyot képzelték. Tóték üdvözlik, ám ekkor tudatja velük az őrnagy, hogy rossz helyen szállt le. A másikhoz igyekeznek, aki ott várt a buszmegállóban. Tót egy kis csalódást érez, mivel ez az őrnagy egy alacsony termetű, ütött-kopott ruhában lévő alak. Mariska is hasonlóan érez, de Ágika nem. Őneki ez az őrnagy jobban tetszett, mint az előbbi. Mivel Tót az átlagosnál magasabb ember az őrnagy pedig az átlagosnál alacsonyabb újabb félreértés történt. Az őrnagy ugyanis azt hiszi, hogy Tót a háta mögé néz. A konfliktust Ágika ötlete oldja meg. Azt tanácsolja az apjának, húzza a szemébe a tűzoltósisakját és akkor teljesen mindegy, hogy hova néz. Tót először nem hajlandó ezt megtenni, ugyanis félti a tekintélyét, ám kis unszolásra megteszi. Mikor hazaérnek, az őrnagy mély álomba zuhan. Miközben az őrnagy alszik a látogatók sorra érkeznek, hogy szemügyre vegyék a vendéget. Mikor beesteledik, a Tót család az udvaron levegőzik. Tót szokás szerint nagyot nyújtózkodik és nagyot nyög hozzá. Erre az őrnagy felébred és az udvarra igyekszik. Az őrnagy játszani akar, de Tót nem ért se a sakkhoz, se a kártyákhoz. Az újabb kínos helyzetet ismét Ágika oldja meg. Amikor nincs jobb dolguk Mariska és ő dobozolni szoktak. Az őrnagynak nagyon megtetszik a dolog és azonnal nekilátnak. Még Tótot is ráveszik, hogy dobozoljon velük. Egy elkésve érkezett levélben Gyula tudatja szüleivel, hogy az őrnagyot az álmosság legkisebb jele is felbosszanthatja. Tót erről mit sem sejtve elásítja magát. Az őrnagy természetesen megsértődik, ám Tót megnyugtatja, hogy csak azért ásított mert jól érzi magát. Egész este dobozolnak. Mikor megvirradt az őrnagy elégedetten megy aludni. Tót ráhanyatlik az asztalra és álomba merül. Mariska és Ágika nagy nehezen az ágyba teszik. Mivel Tóték napirendje teljesen a feje tetejére állt, lassan megtanultak aludni addig amíg a leves ki nem hűl, amíg a kávé fel nem forr. Este a dobozolásnál Tót semmit mondóan maga elé néz, ezt az őrnagy észre is veszi. Tót azzal magyarázza, hogy berepült egy lepke. Az őrnagy faggatóra fogta Tótot, nem jutott-e valami az eszébe. Tót nehezen azt mondja, a margóvágó amivel a kartonokat vágják kicsi és újat kell csinálni. Másfél nap múlva elkészül az új margóvágó. Tót egyik este elszökik és a plébánosnál talál menedéket. Mariska érte megy, és miután hazavitte, Tót bezárkózik a budiba. Az őrnagy zokon veszi ezt, és éppen készül, hogy a buszra menjen, amikor Ágika és Mariska rábeszélik, hogy váltson egy-két szót Tóttal. Hamar tisztázzák a dolgot. Miután letelt a két hét és az őrnagy elutazik, este a Tót család ismét kint levegőzik a kertben. Ekkor azonban megjelenik az őrnagy azzal a hírrel, hogy a partizánok felrobbantottak egy hidat és emiatt három napig nem járhatnak a vonatok. Az őrnagy egyből dobozolni szeretne. Tót azt mondja a margóvágót levitte a kertbe. Az őrnaggyal együtt lemennek, ahol a sötétben Mariska és Ágika háromszor hallja lecsapódni a margóvágó karját. Mikor Tót visszajön Mariska megkérdezi háromba vágta-e. Tót azt feleli, négy egyforma darabba vágta és megkérdezi, talán nem jól tette-e. Mire Mariska így helyesel: „de jól tetted, te mindig tudtad, mit hogyan kell csinálni”.

Elemzés:

Tótékról

• kisregény 1964
• dráma 1967
• film (Fábri Zoltán: Isten hozta, őrnagy úr!)
• „Fekete humor” díj (Franciaország) 1968

Látásmódja:

Abszurd:

• képtelen, lehetetlen, nonszensz
• a XX. századi irodalomra jellemzőlátásmód (2. világháború után)
• háború okozta pusztítások, értelmetlenség
• egységes világkép szétesése
• elidegenedés

Úgy érzik:

• értelmetlen az élet, a cselekvés;
• lehetetlenek az emberi kapcsolatok, az emberi kommunikáció
• túlzás, torzítás, logikátlanság, reménytelenség, az értelem teljes tagadása  jellemzi

Groteszk:

Esztétikai minőség, benne az össze nem illő elemek társulnak, s így hatnak [nevetséges, nevettető(komikus) elemek) + torz, rút, félelemkeltő (tragikus) elemek] + reális elemek+ irreális elemek

Cselekmény:

Ideje:

• II. világháború idején 2 hét

Helye: Mátraszentanna, kis üdülőfalu, távol a fronttól. Itt nincs háború, de mindenkinek „köze” van hozzá. Van minden családban katona, hősi halott, sebesült, fogoly…

Történet: szerkezetileg 2 szál:

1. a család és Varró őrnagy (amit látunk)
2. Tót Gyula története (ami a levelekből, tábori értesítőkből, leltárból derül ki)

1. rész

Tóték levelet kapnak, melyben a fronton harcoló fiuk, Gyula arról tájékoztatja őket, hogy felettese, az őrnagy néhány napra hozzájuk érkezik. Az őrnagy pihenni szeretne, vigyázzanak rá, járjanak a kedvében – kéri a fiú.

A család még örül is a váratlan vendégnek, mert majd megkérhetik az őrnagyot, hogy visszatérése után helyezze biztonságosabb helyre fiukat.

Az őrnagy megérkezik. A háza asszonya, Mariska és lánya, Ágika az első perctől áhítattal csüngenek az őrnagy minden szaván. Lesik gondolatait, mindent megtesznek nyugalmáért. A ház ura, a falu egyik legtekintélyesebb embere, Tót Lajos tűzoltóparancsnok azonban nem nagyon szíveli a vendéget.

Ám mindent úgy tesz, ahogy azt kell, hiszen fia biztonságáról van szó. Ők még nem tudják, amit a néző, olvasó már igen: Gyula meghalt. A postás a rossz híreket nem kézbesíti.

2. rész

A dobozolás már mániájává válik az őrnagynak. A kezdetben még valóban értelmes, hasznos tevékenység őrületté fajul. Az egész Tót család élete (és a falué is) felborul, minden szokásukról le kell mondaniuk. Tót Lajos lázadna: folyton elalszik, azaz csak aludna, de nem hagyják. Már nemcsak az őrnagy, hanem a felesége és a lánya is ellene fordulnak. Menekülne, elbújna – nem tud.

Lassan elérkezik az őrnagy szabadságának utolsó napja, készülődnek. Megkönnyebbül a család. Ám váratlan fordulat áll be: az őrnagy visszatér. Ez már Mariskának is sok. Nem lepődik meg, mikor férje a margóvágóval négy egyenlő darabra vágja az őrnagyot.

Szereplők:

• A mű középpontjában Varró őrnagy áll. Körülötte „forog” a Tót család: Tót Lajos, Marika, Ágika.
• A mellékszereplők közül kulcsszereplő a portás.
• A Tót fiú nincs a színen, de meghatározó szerepe van.

Deformálódás, lázadás – szereplők jellemzése

Groteszk és abszurd elemek

Örkény a műben a deformálódást, a háború okozta felborult világot mutatja be a szereplők és  a cselekmény által.

Varró őrnagy:

• A deformálódás lényegi mozgatója az őrnagy.

Áldozat: a háború áldozata: idegrendszere gyenge, már nem tud alkalmazkodni a normális élethez. (Félelmetes, hogy fegyver van nála!)

Zsarnok: rátelepszik a családra megváltoztatja őket.

Már érkezése előtti előkészületek megváltoztatják a falut:

• budi takarítása, illatosítása
• a kutyák ne ugassanak, a busz ne dudáljon
• látszólag demokratikus viselkedés jellemzi (Szóljanak, ha …, Menjenek nyugodtan aludni …, Ha nem akarnak, akkor …)

Állandó munkakényszere van, akkor is, ha a cselekvés értelmetlen, abszurd:

• katonák gombját levágja békeidőben, hogy legyen mit csinálniuk.
• felesleges dobozhegyek gyártása

Akaratát rákényszeríti Tótra és a családra továbbá agyszerűen manipulálja Tótot: szokásai feladására kényszeríti őt és a családot is: éjjel dolgoznak (pihenés semmi)

Tót Lajos tűzoltóparancsnok

• abszolút tekintély a faluban és a családjában (az őrnagy megérkezéséig bizonyos hatalmat képvisel)
• nehezen adja fel egyéniségét, lázad az őrnagy akarata ellen, de a két nő miatt (és a fia miatt) idomul, alkalmazkodik

Lázadása és idomulása sokszor groteszk módon mutatkozik meg:

• tűzoltósisak szembe húzva, ne nézzen az őrnagy mögé
• térdrogyasztás, hogy alacsonyabb legyen
• dobozolásba való bekapcsolódása (lemondva az esti pipázgatásról, és „Jaj, jaj édesanyám…” nyögésekről)
• átugorja az árnyékot – árkot
• a dobozolás közben nem gondolkodhat, nem gondolhat másra (új nagy margóvágó, hogy ne legyen idő a gondolkodásra…)
• a dobozolás közben nem ásíthat, nem alhat el (zseblámpa a szájba)
• színesre kell festeni a lakást, mert így bágyasztó
• alváshiány miatt „megbolondul”: kényszere van, el/be kell bújnia valahová- elszökik, elbújik.
• pap ágya alatt alszik
• szószék alatt a templomban
• budin  /központi hely! Ez is abszurd!
• szagtalanítás (még érkezése előtt)
• ide bújás
• lázadás színhelye („nem jövök ki!”)
• itteni közös sörözgetés/
• Ahogy közeledik az elutazás napja, Tót annál többre hajlandó, hiszen már csak egy kicsit  kell kibírnia.

Mariska:

• az anyai szeretet miatt ösztönösen engedelmeskedik az őrnagynak, és férjét is erre biztatja, csitítja (fiára hivatkozik)

Ágika:

• szolgalelkűségében vakbuzgó
• beleszerelmesedik a zsarnokságba, buzgó kiszolgálójává válik: a nehéz pillanatokban mindig ő találja meg a megoldást (dobozolás, nagyobb margóvágó)

Félrehallások:
(ez is abszurd! – az értelmes emberi kommunikáció lehetetlenségét mutatják)

Őrnagy: „Nem is hittem volna, hogy már ekkora a kedves lánya.”

Tóték mindhárman: „csak azt szeretném tudni, kinek ilyen büdös a szája.”

Tót: „A mélyen tisztelt őrnagy úr nagyon is jól csinálja.”

Őrnagy: „Milyen jogon mer engem „szőrnagynak” szólítani?”

Ágika: „tepsifejűt” hallott.

Tót mondata: „Mélyen tisztelt őrnagy úr, háromnegyed egy.”

Őrnagy így érti: „sózza be a nagymamája dupla cimpás fülét”

Később Ágika és Marika is úgy emlékezett, mintha hallotta volna a „fül” szót.

Tóték megalkuvása, szolgalelkűsége értelmetlen, abszurd, hiszen a fiuk meghalt, csak ők még nem tudják, hiszen Gyuri atyus (ez is abszurd, hogy a bolond postás a sorsok irányítója) nem adja át a fiú halálhírét közlő sürgönyt.

Az olvasó tudja, hogy amíg Tóték hősi áldozatvállalásnak tartják cselekedeteiket, addig az nem más, mint abszurd helyzetbe került gyámoltalan emberek groteszk vergődése.

Megoldás :

Az őrnagy elutazása után minden visszatér a régi kerékvágásba. De! Fordulat: a partizánok felrobbantanak egy hidat, 3 napig nem közlekednek a vonatok: az őrnagy visszatért. Ez már Mariskának is sok! Tót négy darabba vágja az őrnagyot. Mariska sem lepődik meg rajta. (Ez is abszurd)

Értelmezési lehetőségek:

Mottó:    „Ha egy kígyó felfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr. És olyan emberhatalom van-e, mely emberrel embervoltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés.”

• Meddig lehet feladni emberi mivoltunkat, kiszolgálni a zsarnokságot? Lehet-e, szabad-e lázadni?
• A zsarnokság, a diktatúra világát mutatja be, azt a világot, ahol az megszülethet: mert zsarnok csak akkor van, ha van, aki gyengén behódol és idomul.
• Történetfilozófiai jelentése: a magyar a végsőkig alkalmazkodik, majd gyakran értelmetlenül fellázad és felborít mindent. „Lelkesen kezdünk, csöndben tűrünk, keservesen és telve nyomorral végigcsináljuk, aztán mindent felnégyelünk.”