Kosztolányi Dezső: Pacsirta

Teljes művet itt olvashatod el.

Rövid tartalma:

A történet egy családról s egy leányról szól. A család Sárszegen él, egy unalmas, poros kisvárosban. A férj, Vajkay Ákos feleségével és leányával, Pacsirtával él itt. Megtudjuk, hogy Pacsirta már nem fiatal, s nagyon csúnya, emiatt lehetséges, hogy sohasem talál már férjet magának.

Nagy az izgalom a családban, mivel Pacsirta utazni készül – édesanyja testvéréhez, Béla bácsiékhoz utazik a tarkövi pusztára. A szülők féltő gondoskodással készítik fel leányukat az útra.

A szülők már jó ideje nem járnak el sehova sem, társaságban is régen voltak. Egyedül templomba járnak, aminek fő oka Pacsirta csúnyasága – félnek ugyanis, hogy lányukat kigúnyolnák.

Most, hogy Pacsirta elutazik, a szülők elhatározzák, hogy abban az egy hétben nem fognak főzni otthon, hanem ellátogatnak Sárszeg legjobb éttermébe, a Magyar Királyba, s ott fognak étkezni. Pacsirtát felteszik a vonatra, de otthon mindkét szülő magányosnak érzi magát. Megjön a sürgöny, hogy Pacsirta épségben megérkezett.

Az elkövetkező egy hétben a szülők olyan jól érzik magukat, mint még soha életükben. Hiányzik nekik a lányuk, de újra elkezdenek társasági életet élni. Az étteremben ismét szóba elegyednek a régi barátokkal, s vendégségbe is hivatalosak lesznek.

Az egyik alkalommal a férj barátaival kártyázik, iszik az étteremben, s közben felesége nem tudja, hogy hol marad, hiszen éjfélig mindig haza szokott érni. A férfi köszönés nélkül otthagyja barátait, majd hazamegy, de otthon veszekedni kezdenek a feleségével. Enyhén ittas állapotában nyíltan beszél lánya csúfságáról, s úgy véli, tán jobb volna neki is és nekik is, ha nem is volna a lány. Az anya tudja, hogy igaza van férjének, hiszen lányuk nagyon csúnya, s így nehéz beilleszkednie a társadalomba, mégis védi gyermekét. Egy szülő csak nem akarhatja lánya halálát?

Másnap kora délután ébrednek fel. Eltelt az egy hét, s Pacsirta hamarosan hazaérkezik. Mindketten lebaktatnak a vonatállomásra, s együtt várják lányukat. A vonat késik, ezért már kezdenek rosszra gondolni, de végül megérkezik lányuk, Pacsirta.

A lányt még a vonatállomáson kicsúfolja egy kisfiú, de a szülők nagy örömmel fogadják őt. Az apa érzi, hogy nincs minden rendben Pacsirtával. Megtudja, hogy a lány igazából mindenkinek a terhére volt, s nem igazán tudott beilleszkedni, nem fogadták el Béla bácsi vendégei sem. Közös fényképe azonban van azokkal, akikkel ebben az egy hétben együtt volt.

Pacsirta lefekszik a szobájában, s gondolkodni kezd. Rádöbben, hogy hiába volt távol a szülői háztól, újra szembesülnie kellett azzal, hogy bár szeretettel fogadták őt, és végig kedvesen bántak vele, mégis mindenkinek az útjában volt. Lepereg előtte a saját élete, ami nem tartalmaz mást, mint főzést, mosást, takarítást nap mint nap. Zokogni kezd, s hogy szülei ne hallják sírását, száját a párnához nyomja – ebben nagy gyakorlatra tett szert az évek során.

Elemzés:

 1924-ben keletkezett az író második regényeként.

A regény cselekménye kisvárosba, Sárszegre vezet.Vajkayék (Vajkay Ákos és felesége) egyetlen hetének eseményeit beszéli el, míg lányuk vidéki rokonaiknál tartózkodik.

Szerkezetileg 13 fejezetből áll.

Az első részben a történetmondó pontosan megadja a cselekmény megindulásának idejét –1899. szeptember 1., péntek, fél egy–, ami a rendkívüliség látszatát kelti. A fontos eseményre irányuló olvasói elvárás azonban nem teljesül, hiszen már az első részből kiderül, hogy mindössze egy két és fél órás utazásra készül a házaspár 35 éves lánya, Pacsirta. Neve –mely egyben a regény címe is– becenév, melyet szüleitől kapott „nagyon régen, mikor még énekelt”. Valódi neve nem derül ki a műben.A regény Vajkay Ákos lélekrajzát bontja ki a legteljesebben, míg Pacsirta szülei beszélgetéseiben és gondolataiban jelenik meg.A szülők (Kisvajkay és Köröshegyi Vajkay Ákos és Kecefalvi Bozsó Antónia) nagymúltú családok leszármazottai. Ákos nyugdíjazásáig levéltárosként dolgozott, a múlt adatait böngészte. Jellegzetes figurája a középosztálynak, s akárcsak osztálya, ő is készül a halálra. Hangsúlyozottan a múltban él, szívesen mesél őseiről, akiket „jobban ismert az élőknél”. A tarokkot is azért kedveli, mert története „messze visszanyúlik a múltba”, egyenesen „Ázsiából származik, akár vitéz eleink”. „Apa és anya” –az elbeszélő így emlegeti Vajkayékat, mintha életüknek ez a családi funkció lenne egyedüli értelme. Életük egyetlen célja csúf lányuk elrejtése, megóvása a világtól.A szülők viselik Pacsirta csúnyaságának terhét, elutazása után azonban menekülni akarnak emlékeitől, ezért folyton olyat tesznek, amit addig nem tehettek meg. Mindketten társasági életet élnek, megnyílnak a világ felé: étteremben esznek, színházba mennek, az anya táskát vásárol, zongorázik és zsúrra megy, az apa pedig látogatást tesz a főispánnál. Borbélyhoz megy, külsőleg is megújul, élvezi az ételeket, sört, később bort iszik és szivarozik, visszavedlik a régi emberré, aki nagyokat ivott, szívesen vett részt a párducok csütörtök esti muriján. Most ismét kártyázik és nyer, mint hajdanán. Vajkayék szabadnak érzik magukat, és ki akarják használni szabadságukat, úgy viselkednek, mintha ők lennének a gyerekek és Pacsirta a szigorú szülő.Mindez bűntudatot kelt bennük, hisz sajátos erkölcsiségük szerint, ha Pacsirta boldogtalan, nekik is boldogtalannak kell lenniük. Az elfojtott indulatok csütörtök este törnek a felszínre, amikor apa részegen állít haza. A gátlásai alól felszabadult ember úgy érzi, itt a pillanat, hogy leszámoljon azzal a sok keserűséggel, amit lánya sorsa okoz nekik.Felesége kétségbeesve igyekszik megcáfolni férje szavait, ám beszélgetésükből és az asszony gondolataiból az derül ki, hogy milyen mélyen szenvednek.

Az író lélektanilag hitelessé teszi a folyamatot, hiszen a szülők Pacsirta érkezésére visszaváltoznak: rendet raknak, az anya az ajtóból visszaviszi új táskáját, az apa pedig ismét „sovány lett, vézna és színtelen, mint mikor elutazott a leánya”. Vajkay tehát teljesen visszatalál korábbi önmagához, önkeresése nem jár maradandó eredménnyel. Pacsirta így ugyanoda és ugyanazok közé tér vissza, akiket egy hete elhagyott.A regény utolsó három fejezete Vajkay Ákos bűnhődését ecseteli. Ákosnak bűntudata van, a párducok újbóli felbukkanása is bűnére emlékezteti. Hazatérése után apróra tépi a színházjegyeket, s az élet ugyanúgy megy tovább, ahogyan azelőtt.

A műből hiányoznak a fejlődő jellemek.pl. egy ellenhősnő,akit a szépség, fiatalság, tevékenységi vágy jellemzi.Az elbeszélő megértéssel, részvéttel szemléli hőseit, sajnálkozik sorsuk fölött, de ingerült is, mert érzi, hogy az egész környezetből hiányzik az életerő, mely kilendíthetné őket. Nemcak Pacsirta csúnyasága reménytelen, hanem a kisvárosi életmód is, hiányzik a tettekre ösztönző gondolkodásmód.

A regény a linearitás elvét követi, hiszen a Pacsirta távollétében lezajló egy hét eseményeit az idő folyamatában látjuk, de a mű végén a ciklikusság érvényesül. A történetalakítást alapvetően az oksági viszonyokra építő metonímia szervezi, de számottevő szerepet játszanak a metaforikus elemek. Ezek közé sorolható a színhely neve, mely minősítést rejt magában: Sárszeg a lehúzó világ széle, az elmaradott magyar vidék jelképe. A jelképes mozzanatok között kell megemlítenünk a két szülő tetteit, külső (borbély, táska) és belső (társasági élet) átváltozásukat. Az eddigi élettel való szakítás metaforájaként értelmezhető a villanykörte becsavarása, de metaforikus jelentést nyer Vajkay álma és a levél elvesztése is. A szülők visszaváltozása is jól követhető a metaforák által (rendrakás, a táska elrejtése, a színházjegyek eltépése). Mindezeken kívül jelképes értelemmel bír a mű végén hirtelen beköszöntő ősz, a változatlanságot sugalló vonat (ugyanaz, mint amelyikkel Pacsirta elutazott) és a Pacsirta által kalitkában hozott madár, amely többértelmű szimbólum: egyaránt lehet Pacsirta és a szülők sorsukba való bezártságának jelképe.