Sajnos a vége nem tökéletes,de még így is érthető a film.
Történet:
Ajánlás:
Az ajánlás Puskin barátjának, Pjotr Alekszandrovics Pletnyovnak szól, aki maga is író és kiadó volt.
Első fejezet (60 versszak, ebből 6 a nyomtatásban törölve):
A mottó P. A. Vjazemszkij herceg Az első hó című költeményéből való.
Anyegin jómódú család sarja. Gyermekkorában kitűnő nevelést kap, így tizennyolc éves korára megtanul táncolni, udvarolni, elegánsan viselkedni társaságban. Mindössze a verseléshez nem igazán konyít. Szentpétervári élete eléggé egyhangúan telik. Minden nap családi összejövetelekre, bálokba, balettelőadásokra hivatalos, s vígan pazarolja vagyonát. Egyszer azonban nagybátyja megbetegszik, s ő kénytelen vidéki birtokára utazni, ahol elhatározza, hogy az öröklött kastélyban új életet kezd.
Második fejezet (40 versszak, ebből 1 a nyomtatásban hiányos):
A mottó Quintus Horatius Flaccus egyik szatírájából való, melyet Puskin szójátékká alakít át.
Anyegin szép lassan beilleszkedik a falusi életbe. Egy nap azonban új földesúr érkezik a vidékre, Lenszkij, a költő. Annak ellenére, hogy alapvetően ellentétes természetűek, az idő jó barátokká kovácsolja össze őket. A helységben lakik még egy özvegyasszony, Larina asszony és két lánya: a szép és mindig vidám Olga, aki gyerekkora óta Lenszkij szerelme és nővére a visszahúzódóbb, melankolikusabb Tatjana.
Harmadik fejezet (41 versszak, ebből 1 a nyomtatásban hiányos, benne Tatjana levele Anyeginhoz, valamint A lányok éneke):
A mottó J. Ch. L. Malfilâtre francia költő Narcisse című költeményéből való.
Anyegin megkéri Lenszkijt, hogy mutassa be Larinéknál, aki ezt teljesíti is, de Anyeginban nem hagy mély nyomot a találkozás. Közben nem is sejti, Tatjana szerelemre gyúlt iránta. A lány ezt azonban csak "nyanyájának" (dajkájának) árulja el. Titokban levelet ír Anyeginnek, amit dajkájával küld el. Azt olvasva Anyegin másnap este újból meglátogatja Larinékat...
Negyedik fejezet (51 versszak, ebből 8 a nyomtatásban törölve):
A mottó Jacques Necker francia államférfitől való.
Tatjana és Anyegin a fasorban találkoznak. A férfit megérintette Tatjana vallomása, s ezért nyíltságára nyíltsággal válaszol. Véleménye szerint nem illenek egymáshoz, nem érdemli meg a lányt, így számukra csak kín lenne a házasélet. Tatjanát kimondhatatlanul elszomorítja ez a vallomás. Eközben Olga és Lenszkij szerelme egyre nő, sülve-főve együtt vannak. Telik az idő, s egyszer Lenszkij meghívja barátját egy Larinék által rendezendő szűk körű bálba, melyet Tatjana-nap alkalmából tartanak.
Ötödik fejezet (45 versszak, ebből 3 a nyomtatásban törölve):
A mottó V. A. Zsukovszkij orosz írótól való.
Tatjana baljóslatú álma, melyben Anyegin megöli Lenszkijt, előrevetíti a tragédiát. A bálra már gyülekeznek a vendégek: orosz földesurak családjaikkal. Lenszkij is megérkezik Anyeginnel, aki végül mégis elfogadta az invitálást. Anyeginnek azonban nincs ínyére a bál, s bosszantja Tatjana búskomorsága is, így elhatározza megleckézteti barátját: a tánc során Tatjana után Olgát kéri fel, akivel több menetet is szenvedélyesen végigtáncol. Ezt látva a féltékeny Lenszkij dühödten viharzik el...
Hatodik fejezet (46 versszak, ebből 3 a nyomtatásban törölve):
A mottó Petrarca olasz költő Giacomo Colonnához írt verséből való.
Nem sokkal később Anyegin is követi barátját. Másnap Zareckij segítségével Lenszkij levélben üzen Anyeginnek: párbajra hívja. Anyegin elfogadja a kihívást. A végzetes találkozásra még aznap sor kerül. A párbajt Zareckij vezeti, melynek eredményeképp Lenszkij, mellében golyóval, holtan bukik a hóra.
Hetedik fejezet (55 versszak, ebből 3 a nyomtatásban törölve):
A mottó I. I. Dmitrijev, E. A. Baratinszkij és A. S. Gribojedov orosz íróktól való.
Olga megsiratja ugyan szerelmét, de viszonylag gyorsan túlteszi magát a tragédián, s kis idő elteltével férjhez is megy ulánus katonatiszthez. Mivel a férjet munkája elszólítja, így az újdonsült pár nemsokára elhagyja a vidéket. Anyja immár Tatjanát is szeretné kiházasítani, de ő a helybelieknek bánatában mind nemet mond. Ezért a család elhatározza, hogy ideiglenesen Moszkvába költöznek, ahol majd találnak Tatjanának megfelelő partnert. Érdekesség, hogy az utolsó előtti fejezetet a "kissé megkésett" invokáció zárja...
Nyolcadik fejezet (51 versszak, ebből 2 a nyomtatásban hiányos, benne Anyegin levele Tatjanához):
A mottó Byron angol írótól való.
Nyolc év telt el, Anyegin ismét visszatért a városba, s azóta újból bálokba jár. Az egyiken találkozik N. herceggel, aki bemutatja feleségének - Tatjanának. Fölismerik egymást, de Tatjana erőt vesz magán, s nem mutatja ki érzelmeit. Otthon Anyegin gyötrődik, rájön, hogy szerelmes Tatjanába, ezért levelet ír neki, de nem kap választ. Végül meglátogatja a lányt, aki elmondja, hogy még mindig szereti, de nem fog véteni az asszonyi hűség ellen. Tatjana távozik, Anyegin pedig megsemmisülten néz az elszalasztott boldogság után.
...amikor még a mesék ugy kezdődtek hogy"egyszer volt hol nem volt..." Ki ne szerette volna régen a fülesmacit,ugrifülest,kockásfülű nyuszit,dr.bubót...és még sorolhatnám a kedvesebbnél kedvesebb főszereplőket,akik valamikor belopták a gyerekek szívébe magukat.nemrég bukkantam ezekre a mesékre a neten,amit szeretnék veletek megosztani:Jó szórakozást kívánok hozzá!
Sokan vagyunk,akik tudják milyen ünnep mikor van.De mindenki tudja hogy valójában miért vannak?Mire emlékezünk amikor május 1.-ét,vagy máscius 15.-ét ünnepeljük?
A következőkben megtudhatod honnan erednek ünnepnapjaink,és hogyan ünnepeljük.