Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja

Teljes regény

A Gulág-irodalom a szovjet irodalom egy különleges része, amely a szovjet munkatáborokkal foglakozik.

Keletkezésének körülményei:

Szolzsenyicin a II.világháború idején tüzérként szolgált, többször kitüntették. A katonai elhárítás felfigyelt levelezésére, melyben Sztálint bandavezérként emlegette, s 1945-ben 8 év kényszermunkára ítélték. A sztálini kultusz leleplezése után 1956-ban rehabilitálták. 1959-ben három hét alatt írta meg kisregényét az Ivan Gyenyiszovics egy napját. A mű 1962-ben, a hruscsovi olvadás idején jelent meg, ebben a saját gulagbeli élményei alapján mutatta be a lágerek rabjainak életét.

Az Ivan Gyenyiszovics egy napja az orosz lágerirodalom alapműve, s jelentősége részint abból fakad, hogy sokak számára először adott hírt a sztálini lágerekről s a bennük raboskodó ártatlan emberekről,és hogy az ember a legborzalmasabb körülmények között is ember maradhat.

Tartalma:

Ivan Gyenyiszovics Suhov egy sztálinista munkatábor lakója, már 8 éve hogy ott raboskodik fogolyként.
A regény egy napját meséli el, a hajnali ébresztőtől a takarodóig, részletesen.

Szinte érezzük a mínusz harmincfokos hideget, amiben Suhovnak és rabtársainak menetelniük kell az építkezésre, ahol estig húzzák az igát. Odafele és visszafele is át kell esni a motozáson, kinyitni a valamit legalább meleget adó kabátot. Aztán ott van a mindig híg halleves, a fagyott kása, és a pár dekás kenyéradag. És a szigorított, a magánzárka, amit jobb elkerülni, mert az ember csak betegen tér vissza onnan, ha egyáltalán visszatér.tt az élet arról szól, hogyan tudod feltalálni magad, minél elviselhetőbbé tenned az életszínvonalad, de úgy, hogy ne bukj bele. A titkos dohány vásárlás, az orvosi rendelő látogatása egy pihenőnap reményében, az ételosztó szakács kicselezése az adagokkal, a - bizonyos szerencsés emberek számára érkező - csomagok tartalma utáni sóvárgás, és apróbb szívességek megtétele annak reményében, hogy csurran-cseppen valami, mind a túlélés eszközei a táborban.Embertelen körülmények között élő és dolgoztatott emberek világa tárul fel a műben. A sokszor -40 fokos hideg önmagában is próbára teszi az emberek szervezetét, pláne a rosszul szigetelt fa barakkok, melyben alszanak, a hiányos öltözet, amelyben dolgozniuk kell. Az étkezés csak néhány deka kenyérből, leves gyanánt híg léből és alkalmanként zabkásából áll. Egyesek a hozzátartozóiktól néha kapnak csomagot, de a nagyját szét kell osztogatni különböző vezetőknek, borbélynak, csomagosztónak, meg a társaknak is kell belőle juttatni. A többség állandóan éhezik, még a kevés kenyéradagot is be kell osztaniuk. Reggeli után a hajnali dermesztő fagyban a sokszoros ellenőrzés, ruhaátvizsgálást követően a sztyeppén keresztül indulnak az aznapi munkaterületre. Az aktuális napon Suhov brigádja egy épülő hőerőműhöz lett beosztva, ez a falakkal körülvett helyszínnek köszönhetően még viszonylag elfogadható Suhovéknak, szabad ég alatt dolgozni (pl. fagyos földet csákányolni gödörnek) még ennél is rosszabb. A nagy épületben először az ablakokat kell betakarni a fagy ellen. Ehhez jobb híján kátránypapírt használnak, aztán pedig nekiállnak falakat felhúzni. A munka gyors tempót igényel, mert a habarcs pillanatok alatt megfagy. Suhov nagyszerűen érti a dolgát, még kissé tovább is dolgoznak a kelleténél, a táborba való visszainduláshoz szaladni kell, mert a létszámellenőrzésről ha valaki lemarad, szigorított zárkába kerülhet.Vigyázni kell, az embernél nehogy valamilyen tiltott eszközt találjanak, mert az is ezt vonja maga után. A táborba néhány fadarabot, forgácsot is úgy kell becsempészniük, hogy a barakkbeli kályha kicsit több meleget adjon ki magából, ám a kapuőrség gyakran saját részre még ezt is elkobozza. A dohány, akárcsak az étel itt nagy kincs, minden egyes rágyújtást sóvárogva néznek a többiek.
Reggel Suhov még rosszul érezte magát és az orvosi rendelésre is elment, ám nem járt sikerrel és fel kellett vennie a munkát.

Érdekes könyv, főleg hogy az író saját tapasztalatai alapján mutatta be egy kényszermunkatábor életét.
Döbbenetes körülmények és szituációk találhatók benne, állati sorban tengődő, kizsákmányolt emberek tragédiája.

1959-ben három hét alatt írta meg kisregényét, amelyet a Novij Mir című folyóiratnak küldött el. A mű 1962-ben, a hruscsovi olvadás idején jelent meg. Magyarul először 1963-ban adták ki Wessely László fordításában.