Honoré de Balzac: Goriot apó teljes olvasmány

Tartalom:

A regény elso színhelye Vauquer-né háza. Vauquer-né, leány nevén de Conflans, negyven éve tart penziót a Neuve-Sainte-Genevive utcában. Páras egyik legvisszataszítóbb és legismeretlenebb kerületében találjuk magunkat. A Vauquer-ház néven ismert penzió cégtábláján ez olvasható: Polgári penzió mindkét nem és egyebek számára. A környék és a kert megismerése után belépünk a házba, amelyben a doh. a penész, az avasság szaga érzodik. Ócska, töredezett bútorok, mocsok, nyomorúság mindenfelé. A tulajdonos összhangban van penziójával: az ötven év körüli özvegy már elég vénecske, ruhái kopottasak, á maga ápolatlan. Férjérol, vagyonuk elvesztésérol, sohasem nyilatkozik. Két alkalmazottat tan: Sylvie-t a szakácsnot és Cristophe-ot a kifutóinast. A környék, a ház, a kert, a tulajdonos már elore jelzi, hogy milyenek a penzió lakói. Vauquer-né hét bentlakót tart a történet kezdetekor és kosztosok ebédelnek nála mindennap. Vauquer-né aszerint méri ki gondoskodását lakóinak, hogy ki mennyit fizet.
Az elso emeleten találhatók a legszebb szobák, Vauyuer-né lakik a kisebbikben, Couture-né, a francia köztársasági hadbiztos özvegye él a másikban, Victorine Taillefer kisasszonnyal, akinek anyja helyett anyja. A fiatal lányt apja kitagadta, nem ismerte el saját gyermekének, aki így hatalmas vagyontól esett el. Couture-né távoli rokona volt Victorine anyjának. aki kétségbeesésében menekült a szegény özvegyhez és hagyta rá halála után leánya nevelését. Az apa célja az volt, hogy egész vagyonát fiára írathassa s a leánynak évente csak csekély összeget juttatott. A vallásos érzelmu, szelíd Victorine évente felkereste apját, de minden alkalommal zárva maradt elotte az atyai ház kapuja.
A második emelet két szobája közül az egyiket egy Poiret nevu öregember lakja. Ebben az idoben Párizs tele van ilyen "kínai árnyékfigurához" hasonlító, "testi és lelki szenvedésektol halotthalvány" ábrázatú emberekkel, akikrol senki sem vesz tudomást. Ilyen Poiret is, aki emellett 'közönséges szamár" is. A másik szobát ezen az emeleten egy negyven év körüli, magát volt nagykereskedonek mondó férfi bérli, aki Vautrin néven mutatkozott be. Ridegnek látszó, sima és hajlékony modorú ember, hatalmas termetu, szép szál legény, aki mindenhez ért. Minden nyájassága ellenére félelmet ébreszt a körülötte lévokben. Tudja. vagy gyanítja, a környezetében élok ügyeit, viszont az o dolgaiba senki nem láthat bele. Jelleme arra mutat, hogy életében valamilyen titok lappang.
A harmadik emelet egyik szobáját Michonneau kisasszonynak adta ki az özvegy. A fénytelen tekintetu, csenevész vénlány fiatalkori kicsapongásai miatt viseli most örömtelen öregségét. Szomszédja Goriot apó, volt metélttészta-. makaróni- és keményitogyáros. A hatvankilenc éves gyáros 1813-ban hagyott fel az üzlettel. Tésztagyári munkásként kezdte, majd megvásárolta munkaadója üzletét a forradalom idefen. Beköltözésekor hanyag bokezuség jellemezte ezt az urat, amely idovel egyre csökkent. Vauquer-né élelmezi fél éven át a grófnét, aki nyugdíja folyósítását várja, majd miután o is eredménytelenül próbálkozik Goriot-nál, meglép a háztól. Goriot egy ido után takarékosságra kényszerül és kénytelen a legolcsóbb szobába költözni. Minden értékes holmiját eladja. ami a többi lakó számára sok fejtörést okoz. Testi és szellemi állapota leromlik, bamba, tétova arccal vánszorog a házban. Mindenki rajta tölti ki jó vagy rosszkedvét, csúfolják,gorombáskodnak vele. Idonként csinos, szép nok látogatják, akikrol úgy vélik a lakók, az öreg kitartottjai, s kinevetik, mikor az leányaiként nevezi meg az elokelo hölgyeket. Kéjencnek, csalónak, vén trottynak titulálják. Ráragasztják a Goriot apó nevet.
Az éhenkórász diákoknak fenntartott szoba egyikét Eugene de Rastignac lakja. Délrol, Angouleme környékérol jött Párizsba jogot tanulni, elszegényedett elokelo családja nagy reményeket fuz hozzá. Megjelenése, modora elárulja, hogy nemesi család sarja. Célja, hogy ügyesen helyezkedjen a párizsi szalonokban. Érvényesülési vágy jellemzi, s magas rangú nok révén kíván összeköttetéseket elnyerni a társadalmi életben. Nagynénje, Marcillacné ajánlja be Beauseant Vicomte-néhoz, akinek udvarában Párizs színe-java megfordul. A vicomte-né bálján ismerkedik meg a gyönyöru Restaud grófnéval, akirol kiderül, hogy Goriot apó Anastasie nevu lánya, s halálosan szerelmes egy Maxime de Trailles nevu grófba. Amikor megemlíti Eugene Restaud grófné szalonjában, hogy ismeri Goriot apót, sót lakótársa annak, nem fogadják többé. Unokatestvérét, a vicomte-nét kéri meg végso elkeseredésében, hogy vezesse be a szalonok kiismerhetetlen etikettjébe. Itt tudja meg, hogy Goriot apónak van egy másik lánya is, Delphine. aki egy német bankárhoz. Nucingen báróhoz ment feleségül és egyetlen vágya, hogy bekerüljön a Saint-Germain negyed kékvéru hölgyei közé. Mivel a "pénzhez" ment feleségül, ezért ebbol a körbol ki van zárva.
Kiderül, hogy mindkét no, Anastasie és Delphine is megtagadta apját, s a vok úgy túrták ki társaságukból, mint valami betolakodót. Goriot ennek ellenére imádja lányait, s a férjek háta mögött segíti oket, kicsapongásaikat fedezi, amelybe végül is teljesen elszegényedik. Ezek után a vicomte-né és Rastignac kitervelik, hogy Delphine Rastignac által éri majd el hón áhított vágyát, s jut be a nagyvilági nemesi körökbe, ugyanis Eugene elott ezek a szalonok Beauseant-né révén nyitva állnak. Eugene-nek tehát meg kell hódítania Delphine-t, aki szintén kapva kap a megismerkedésen, mert úgy véli, ezzel féltékenységet kelthet volt szeretoje, Marsav gróf szívében, s visszanyerheti ezzel annak kihult érzelmeit. Eugene teljesen felhagy tanulmányaival, megismerkedik az Olasz Operában Delphinenel, s egyetlen célja, hogy a not meghódítsa. Családjától kér segítséget, anyjától, nagynénjétol, húgaitól, akik utolsó fillérüket is odaadják Eugene-nek, hogy boldogulását segítsék, de mit sem sejtenek arról, milyen célt tuzött ki maga elé az ifjú. Vautrin is felajánl egy lehetoséget a fiú számára. Megemlíti, hogy ha a szelíd Victorine bátyja elpusztulna, az egyedüli örökös a lány maradna. Arra buzdítja Eugene-t, hogy udvaroljon a kisasszonynak, o elintézi párbaj révén, hogy "megszabaduljanak" a bátytól. S ha már elnyerte a lány kezét, a milliós örökségbol részt kér, amellyel megalapozhatja gazdagságát az Egyesült Államokban.
Eugene elhatározza, hogy figyelmezteti a családot a veszélyre. Vautrin ezt megakadályozza, altatót tesz Eugene italába. A párbaj megtörténik, Victorine bátyja meghal, a lányt nevelojével együtt magához hívatja a megrendült apa. Vautun eredeti terve azonban másképpen alakul. A férfiról kiderül, hogy hírhedt fegyenc, a Vasfeju, eredeti nevén Jacques Collin, s a börtönlakók pénzét "kezeli", amíg azok a huvösön vannak. Most azonban a rendorség nyomába jut, s két lakó, Michonneau és az együgyu Poiret adjak ki Condureau rendornek. Gyógysze"el vértolulást idéznek elo nála, s míg élettelenül fekszik, megbizonyosodnak a fegyencbélyegrol a hátán. Vautrint elkapják. Lassan elnéptelenedik a penzió (mindkét áruló eltávozik). Victorine-t visszafogadja édesapja. Az öreg Taillefer azt is megengedi leányának, hogy az özvegy, Couture-nét magánál tartsa mint társalkodónot. E közben Rastignac egyre közelebb kerül Goriot apóhoz és egyre meghittebb érzéseket táplál Delphine iránt. Az apának egyetlen öröme, hogy kifaggatja Eugene-t, lányaival való találkozásairól. Hogy kedveskedjen a fiataloknak, lakást bérel az Artois utcában, o maga is ott akar meghúzódni. A vicomte-né ígéretéhez híven meghívja estéjére Nucingen-nét Ractignac által, aki ebben álmai beteljesülését látja. Egy másik hírt is megtudnak, miszerint Anastasie veszélybe sodorta magát. Azért, hogy szerelme Trailles gróf adósságait kifizethesse, eladta Restauá gróf családi ékszereit. Férje ezt megtudva, visszavásárolta az ékszereket. Hogy a pletykáknak elejét vegye, arra kötelezte feleségét, hogy a vicomte-né bálján viselje a gyémántokat, s mondjon le vagyonáról tole származó gyermeke javára. Közben Delphine is bajba kerül. Férje révén egy idore elveszti vagyonát, amelyet az alig megindult vállalatokba fektetett, s Delphine anyagi függetlenségét elveszíti, hiába próbál meg mindent Goriot apó és a család ügyvédje. Mindkét no apját vádolja szerencsétlenségével, hogy nem gondolta meg eléggé, kihez adja oket férjhez. A végsokig fokozott helyzetet, a kiszolgáltatottságot, hogy nem tud segíteni szegénysége miatt lányain, s hogy szeretteit csúnyán vitatkozni hallja, nem bírja elviselni, ágynak esik. Rastignac menti meg a szituációt, egy meghamisított váltót ad át Anastasie-nak, amellyel a no kifizetheti szeretoje utolsó tartozásait.Goriot apó állapota egyre válságosabb, Eugene Bianchonnal, orvostanhallgató barátjával ápolja az öregurat, miközben lányai Beauseant vicomte-né estélyére készülodnek. Goriot lázálmában is lányait emlegeti, akik mit sem törodnek vele. Ebben az állapotban is útra kel, hogy Anastasie lánya kifizetetlen ruhaszámláját elintézze, hogy elmehessen a bálba. Odáig süllyed, hogy mindenét, legutolsó csecsebecséit is pénzzé teszi. Rastignac tanúja lesz annak a jelenetnek, amikor Goriot utolsó nemesfém tárgyaitól is búcsút vesz. Eugene úgy érzi, Vautrin világa különb a nagyúri köröknél, s o maga is nyakig elmerült ebben a sártengerben. Beauseant vicomte-né estélyére készül Párizs elokelo világa. Azért is özönlenek, hogy lássák e nagy dáma bukását, akirol mindenki tudja, hogy elveszítette szerelmét, Ajuda-Pinto márkit és önkéntes számuzetést vállal egy vidéki birtokukon, megfogadva, hogy többet nem tér vissza Párizsba. Eugene-t kéri meg, hogy hozza el leveleit a márkitól. A beteg állapota közben fokozatosan romlik, s egyre csak lányait követeli betegágyánál, akik Rastignac személyes könyörgésére sem jelennek meg, csak késve, apjuk halála után. A temetésrol is Rastignacnak kell gondoskodni. Mindezek ellenére este már Nucingen bárónéhoz indul vacsorára.

 Elemzés:

1834, az emberi színjáték regényciklusának első regénye

Regényidő:1813 novemberében indul a történet és Goriot apó a következő év februárjában hal meg. (valós tér és valós idő -> realista vonás)

Szereplők:

Vauquerné (vokéné): A panzió tulajdonosa, özvegyasszony

 Victoriune: Kitagadott leány, aki szerelmes Rastignac-ba, de ő csak számításból udvarol neki.

Counturene (kútürné): Victorinne nevelője, özvegyasszony.

Vautrin (votren): Sokáig ismeretlen múltú tőkepénzes, majd kiderül, hogy szökött fegyenc, az alvilág képviselője, aki Rastignac-ot negatív irányba akarja befolyásolni.       Poiret (poaré): Kistisztviselő, ő segít elfogni Vautrint
Michoneau (misonnu): Ő és Poiret egy párt alkotnak, ő is segít Vautrin leleplezésében.       Rastignac: Joghallgató, a karrierista fiatalok típusa, vidéki, elszegényedett nemesi család legidősebb fia. A család tőle várja a felemelkedést. Egy évi párizsi tanulás után Rastignac rádöbben, hogy gazdag pártfogók nélkül nem érvényesülhet. Így Beauseaunt-né (böszantné), a nagynénje segít neki előkelő társadalmi életbe bejutni. Rastignac karrierje érdekében hajlandó erkölcsi értékei feladására, az érvényesülés útján sorsa felfelé ível.        Goriot apó: Korábban gabonakereskedő és pék volt, óriási vagyonhoz jutott. Szerető apaként azonban a leányai iránti szeretet áldozatává vált. Leányai kifosztották, és még részvétet sem éreznek iránta. A Vauque Panzióban egyre csökkenő vagyona kamataiból él. A szeretet áldozatává válik, az apaság mániákusaként sorsa lefelé halad.

Helyszín:Párizsa regény a Vauquer-Panzió (voké-panzió) részletes leírásával indul. A panzió Párizs keresztmetszetét adja, a szereplők panzióbeli helyzete tükrözi társadalmi pozíciójuk. Minél feljebb lakik valaki, annál lejjebb van a társadalmi ranglétrán.

Műfaja:regény

Nem tagolódik fejezetekre

Szerkezete:

Bevezető:a helyszín a Vauquerné- féle elhanyagolt külsejű panzió lassú, részletező bemutatása történik. A panzió a társadalom kicsinyített mása.

Bonyodalom:Rastignac megismerkedik az arisztokráciával: A térsadalmi felemelkedéshez Rastignac száméra két út vezet, vagy kapcsolatok kiépítése, a nagynénje segítségével, vagy a Vautrin által javasolt Victorinne kisasszonnyal való házassága.

Kibontakozás:Rastignac megismerkedik Goriot apó lányaival, majd Rastzignac és Delphine közt szerelmi kapcsolat kezd kibontakozni, közben elfogják Vautrin-t, akiről kiderül, hogy bűnöző.

Tetőpont:Kiderül, hogy Goriot apó lányai nagy pénzügyi bajban vannak, de Goriot apó már nem tud segíteni, mert mindenét oda adta. Ebbe a gondolatba belenyugszik és meghal. A temetésére egyik lánya sem megy el, és itt kiderül, hogy a lányokat csak a pénz érdekelte.

Megoldás:„Most mirajtunk a sor.” mondta Rastignac, s ezzel a kijelentéssel az érdekek világát választja.

A regény mondanivalója: A regény világában mindent a pénz motivál, hiánya, megszerzésének vágya, birtoklása mozgatja az emberi cselekedeteket, a pénz áll az emberi kapcsolatok mögött, a gazdagság út az érvényesüléshez.

A Goriot apó indítja az Emberi színjátékot, ez adja a regényfolyam alapját. A cselekmény Párizsban játszódik, átfogó képet ad a párizsi társadalom tagoltságáról. Elõkelõ estélyek - nemesek, panziók - lesüllyedt polgárok, diákok, özvegyek, bûnözõk... Vauquer - né panziója a fõ színhely, itt él Goriot apó, akinek a lányai azért küszködnek, hogy elõkelõ társaságba kerüljenek. A panzió világa nyitott (- a nemességé zárt),a nyomorgótól a viszonylag gazdagig mindenki megtalálható itt. A regény a korai realizmushoz tartozik, még vannak benne romantikus elemek, fontos eszköze az aprólékos leírás. Ezek néha fárasztóan hatnak, de a környezet meghatározó.

A regény cselekménye lineáris, romantikus cselekménybonyolítás, váratlan fordulatok, rejtélyek... az ezek mögötti okokat késleltetve fedi fel. Éles szembeállítások, nagy összeütközések (Goriot apó, szegénység - lányai, gazdagság). A cselekmény egyszerre több szálon indul el, mindig másik a vezetõ szál. Kezdetben az sem derül ki, hogy ki a fõszereplõ. Két titokzatos szereplõ van: Goriot apó és Vautrin.

Goriot apó valaha gazdag ember volt, aki elszegényedett (egyre följebb költözött a panzióban, egyre rosszabbul öltözködött...). Bizalmatlanság veszi körül, nem tudnak róla szinte semmit. Kitalálják, hogy egy öreg kéjenc, akihez csinos hölgyek járnak. Késõbb derül ki életének korábbi szakasza. Szorgalmának, üzleti tehetségének köszönhette gazdagságát, egyetlen szenvedélye a lányai iránt érzett szeretete ( a felesége iránt érzett is a lányokra hárul a halála után). A lányait kiházasítja, akik fenn akarnak maradni az arisztokrata társadalomban, de ehhez sok pénzre van szükségük, amit az apjukból húznak ki, aki feláldozza magát értük. A túlzott szeretet romantikus vonás - Balzac szerint itt az élet fõ mozgatója nem a pénz, hanem az érzelmek. Az önfeláldozás csak egyirányú, minél kevesebb pénze van, annál kevésbé törõdnek vele, lányai érzelmei mögött a pénz áll. Goriot irodalmi típus: hálátlan gyerekek, meg nem térülõ szeretet... Elkényeztette a lányait, nem tanította meg õket arra, hogy szeretni tudjanak. Sokáig nem veszi észre, hogy kihasználják, csak halálakor fogalmazza meg csalódását. A monológ végén újra felülkerekedik benne a vak szeretet (amikor Rastignac megpróbálja elhozni õket). Egysíkú jellem, végletes tulajdonságokkal rendelkezik, valószerûtlen figura. Leányai nem egyszerûen szívtelenek, kegyetlenségük nem kirívó - a társadalmi helyzetük kényszeríti õket rá.

Rastignac is tipikus figura, az õ számára Goriot élete tanulságos - ha valaki az érzelmei rabja, akkor az rajtaveszt; ha õ jutni akar valamire, akkor felednie kell az érzelmeit. Goriotnál összetettebb jellem, vívódó, ellentmondásos figura, övé a fõszerep. Az õ szemszögébõl látjuk az eseményeket - a regény központi gondolata az érvényesüléséért folyó harc. A történet kezdetén szerény körülmények között élõ diák, akinek nemesi gyökerei vannak, de elszegényedtek, családja vidéken él. A rokoni kapcsolatok megnyitják számára az elõkelõ párizsi szalonokat - a nagyvilági életmód lenyûgözi. Magabiztos, kész arra, hogy megvívjon azért, hogy magasra törjön. Fel akar emelkedni, de ennek feltétele a pénz - ezt a hugaitól, anyjától szerzi meg. Felhagy a tanulmányaival, a párizsi aranyifjak könnyelmû életét éli. De vívódik, szégyelli magát, hogy elszedte a családjától a pénzt. Az anyja figyelmezteti, hogy nem annak kell mutatnia magát ezekben a körökben, aki valójában; de õ egyre beljebb kerül a szalonokba. Sokáig megõrzi a tisztaságát, ápolja Goriot-t, beleszeret Delphine-be... Látva Goriot sorsát kifakad a társadalom ellen: önzõ, gonosz világnak látja. De érzésein felülkerekedik a becsvágy.

Dilemmáját Beauséant-né és Vautrin segít eldönteni. Beauséant-né szerint elõkelõ szeretõt kell találnia, és azt kihasználnia. Igazi érzéseit el kell titkolnia, mert különben elvész (erre õ maga a példa).

Vautrin titokzatos alakja a regénynek, szökött fegyenc, alvilági figura, akinek megvan a jól kidolgozott elmélete az érvényesüléshez. Becstelen üzletet ajánl Rastignac-nak, amelybõl mindkettõjüknek haszna származnék. Meg akarja rontani az ifjút, hogy elkárhozzon a felemelkedés rögös útján. Szerinte szolíd munkával, becsületes úton nem lehet meggazdagodni (önigazolás). Az arisztokrata társadalom bûneit is bemutatja. Az elõkelõ arisztokrácia és az alvilág erkölcsei nem különböznek.             Rastignac leszûri a következtetést: aki gazdag az erényes - a pénz irányít mindent. Goriot halálakor leszámol az erkölcsi kételyeivel, és vállalja, hogy befussa azt a pályát, amit Vautrin és Beauséant-né mutatott. Elfogadja az érvényesülési szabályokat, a magabiztos hang azt mutatja, hogy ez sikerül neki. A befejezés szomorú: egy alapjábanvéve becsületes ember erkölcsi megsemmisülését mutatja. Az érvényesülésnek nincs más módja, csak ez.