Még szerkesztés alatt

Shakespeare: III. Richárd
 

A teljes mű

A III. Richárd  William Shakespeare 1592 körül írt királydrámája, amelynek tárgya  III. Richárd angol király  hatalomra jutása és rövid uralkodása.

Személyek a darabban:

V. Edwárd király

Edwárd, walesi herceg, Richárd, York hercege, a király fiai

George, Clarence hercege, Richard, Gloster hercege, a király öccsei

Clarence kisfia

Henrik, Richmond grófja, később VII. Henrik király

Bourchier bíboros, canterburyi érsek

Thomas Rotherham, yorki érsek

John Morton, elyi püspök

Buckingham hercege

Norfolk hercege

Surrey grófja, a fia

Rivers gróf, a királyné bátyja

Dorset márki és Lord Grey, a királyné fiai

Oxford grófja

Lord Hastings

Lord Stanley

Lord Lovel

Sir Thomas Vaughan

Sir Richard Ratcliff

Sir William Catesby

Sir James Tyrrel

Sir James Blunt

Sir Walter Herbert

Sir Robert Brakenbury, a Tower várnagya

Sir William Brandon

Christopher Urswick, pap

Londoni Lord Mayor

Wiltshire sheriffje

Erzsébet királyné, IV. Edwárd király felesége

Margit, VI. Henrik király özvegye

York hercegné, IV. Edwárd király, Clarence és Gloster anyja

Lady Anna, Edwárd walesi herceg özvegye, később Gloster felesége

Lady Margaret Plantagenet, Clarence kislánya

Richárd : a mitológiai alak, akit alapvetően kétféleképpen értelmezhetünk. Allegorikus értelmezésben ő az Isten büntetését torz mivoltában megtestesítő démon.tő démon. A metaforikus megközelítés szerint ő a sorserőként megnyilvánuló, gátlástalan emberi nagyratörés Machiavelli-típusú megszemélyesítője. Richárd, annyi bizonyos, nem volt akármilyen ember.Alattomos volt és hallgatag, mély képmutató, mozdulataiban alázatos, szívében kevély, külsőleg bizalmas, hol bensőleg gyűlölt, mindig kész megcsókolni azt, kit megölni szándékozott; kíméletlen és kegyetlen, nem mindig rossz akaratból, hanem gyakran becsvágyból, céljának elérése végett; barát és ellenség egyforma volt rá nézve, hol hasznáról volt szó, és nem kímélte életét egy embernek sem, aki útjában állt” – írta róla a Holinshed krónika.

Freud azt tartja az irodalom nagy gonoszáról, Ill. Richardról, hogy kompenzált
azzal a rémisztó sok gyilkolással. így állt bosszút az ép testúeken saját torz termete
miatt. Egy ok lehet ez a sok közül, s nem a legfontosabb. Legfobb bibije, hogya jelenre
szorítkozik, holott tetteink fó gyökérzetei a múltban húzódnak. Richard gonosz-
&ágánakgyökerét Shakespeare a VI. Henrikben írta le. Itt még él Richard apja, York, aMikor York meghal, itt a tragédia, csakhogy másnak is meghalnak szülei, s ettol
még nem válik menten gonosszá az ember. Csakhogy itt nagyobb a veszteség, mint más
halandó esetén. Mert a púpos Richardot egyedül az apa szerette fenntartás nélkül, mindenki
más inkább dühcsomónak, idétlen hústömegnek, stigmásnak tartotta, csak az apa
szerette, az édesapa, akivel a torz fiú mélységesen azonosult. Ám ez az apa gazember
volt. Ennek az osnek vette át a kölcsönös szeretetkapcsolatban életmintáit, értékrendjét,
rögeszmés hatalomvágyát. York a hatalomért ha kell, csúszó-mászó, ha kell, gyilkos,
de az o gonosuága csupán elokészület, a sors csak bemelegít itt, mint futóverseny elott
az atléta.
De az apa halálakor mégsem vad egoista még, a családdal együtt akarná
megvalósítani az apai tervet, a családnak megszerezni a királyi trónust.Elég baljósan
hangzik, ez igaz, ahogyan elkötelezi magát a halott apának: .Hordom neved és megbosszulIak.../Vagy megkísérelve szerzek hírt, halált.. Az apa halálakor pszichológiai
szempontból valami jelentos dolog történik: a pozitív érzelmek, a szeretet, a gyengédség
kiáradása akadályoztatva: nincs apa, a szeretett személy, ahová akadálytalanul
áramolhatna a pozitív érzés. Az az izgalmi ero, amely eddig szeretetet táplált, másfelé
áramlik, a harag és bosszú energetizálója lesz. Harag és bosszú azok iránt, akik az
immár halott apa szándékait és céljait nem veszik komolyan. Akik fütyülnek az apa
értékrendjére. Mert a szép és élveteg nocsábász Edward legyint, elég lenne neki a hercegség
is. No nem, Richard komoly ember, nem ilyen csélcsap, könnyelm\1,rádörrent a
szép Edwardra: hercegség helyett mondd: trón, királyság / Vagy az tiéd, vagy te
nem apádé.. Meg is nyeri a család a harcot, Edwardé a trón, George kapja a jobb bercegséget,
noha elárulta Yorkot, az apát; egyszer, de nagyon csúfosan. Richardot szinte
kisemmizik. Mindez nem elég. A testvérek szövetségre lépnek apjuk gyilkosával.
A vereség teljes, a testvérek iránti rokonszenv moruái is elpusztultak a nagy
csalódásban.
Milyen irányba tötjenek az érzelmi izgalmak, energiák? A batlen testvérek és
rokonok felé, dühvel és haraggal. Az apjával azonosulásban megtanulta, hogy minden
eszköz jó, ha el akarsz érni valamit, a gyilkosság is, a képmutatás is mehet. Itt fordul át
a jellemkerék tudatos és vállalt gonosuágba.