Kosztolányi Dezső: Nero a véres költő

THOMAS MANN LEVELE KOSZTOLÁNYIHOZ

REKKENŐ MELEG
A CSODA
FIATAL CSÁSZÁR
A NEVELŐ
VAJÚDÓ ÉJ
A KEZDŐ
CSÖMÖR
IRODALMI ISKOLA
NŐNEK A SZÁRNYAK
HÁROM KÖLTŐ A GŐZFÜRDŐBEN
A TESTVÉREK
ORVOSOK A BETEGÁGYNÁL
GYILKOSSÁG
FELEJTENI
EGY NŐ A NÉZŐTÉREN
POPPAEA SABINA
A HALLGATÁS NAPJA
TAPS
AZ ISTENI SZÍNÉSZ
DIADAL
VISSZAGURULÓ KARIKA
NŐK KÖZÖTT
"RÓMAI CITERÁSOK EGYLETE"
VIHAR
A LEGJOBB ANYA
POLITIKAI LECKE
A VERSENYKOCSIS
A MÁSIK
FORRADALOM
SENECA
EGYEDÜL
PHAON KERTJÉBEN
SIRATÓ

Kr. u. 54-ben járunk, A Római Birodalom császára Claudius, a megfáradt öregember, akinek már legközvetlenebb szolgáin sincs hatalma. Minden hatalmat felesége, Agrippina vett kezébe. Az öreg uralkodó megszomjazik, s a nő maga szolgálja ki: a vízbe mérget tesz, melytől Claudius azonnal meghal. Nyitva áll az út a császár fogadott és Agrippina vérszerinti fia, a szőke hajú, művészetekért rajongó Nero előtt; Claudius fiát, Britannicust még régebben kitagadtatta a császárné. Nerót császárrá választják. Édesanyja arra számít, hogy a csak könyveknek élő fiú helyett ő irányíthatja a birodalom ügyeit, s ebben nem is csalódik. A fiút kezdetben az életuntság szállja meg, nem tud mit kezdeni magával, kerüli a társaságot, kimondhatatlanul szenved. Ekkor rájön, hogy az írásban leli meg élete célját: kidolgozza Agamemnon c. elégiáját. Megmutatja ezt nevelőjének, Senecának, aki színleg dicséri. Nero azonban tudja, hogy a mester nem tartja jónak a művet. Nerót ez nem tántorítja el céljától: átdolgozza a művet, s amellé rengeteg más verset is ír. Egyedi és nagyszerű művésznek képzeli magát, s ettől mindent szépnek lát. Éjjelente a várost járja, bosszantja a köznépet, csúfot űz az emberekből. Ekkor vesz maga mellé két tehetségtelen, ármánykodó és pénzéhes költőt, Zodicust és Fanniust, akik talpnyalói és besúgói lesznek.

Nero hamarosan féltékeny lesz más művészekre: Senecára, annak unokaöccsére, Lucanusra és mostohatestvérére, Britannicusra. Lucanust száműzi, Britannicust megmérgezi. A mélabús, bár állítólag tehetséges fiú megölése végigkísért Nero további életén. Megismerkedik későbbi szerelmével, Poppaeával, aki azonban már házas. Férje, Otho tud kapcsolatukról, és szeretne ebből hasznot húzni: adósságait szeretné kifizetni a császár által. Végül sikerrel is jár, s a császár egy távoli provinciában adományoz neki fontos hivatalt. Poppaea színházi versenyt szervez számára, ahol rengeteg ember előtt kétszer is előadja költeményeit. A végén - természetesen - Nero lesz a győztes. Ekkor már ő lesz az irodalmi és színészi nagyhatalom a birodalomban. Alkotásaiban azonban megcsömörlik, nem képes írni többé. Hamarosan ismét elkedvetlenedik, ennek különböző okait véli felfedezni: feleségét, Claudius lányát, Octaviát, akit sosem szeretett. Előbb száműzi, majd lefejezteti őt. Édesanyját a palota szomszédságába száműzi, aki így elveszti hatalma jelentős részét. Összeesküvést sző ellene, de terve nem sikerül. Nero rengeteg embert végeztet ki, köztük sok ártatlant is. A mészárlás nem kerülheti el édesanyját sem.

Poppaea eközben úgy érzi, a szerelem kihűlt Neróban, ezért egyszer a császár verseit másoló fiúval sétálgat a kertben, méghozzá úgy, hogy ezt Nero is lássa. Sikerül féltékennyé tennie a császárt, s szerelmük újra feléled. Agrippina kivégzése után ő lesz az új császárné. Szerelmük azonban ismét kihunyóban a hatalom mámorában, mely magához láncolja az unalmat is. A császárnéba szerelmes másolófiú beront a palotába, ezért Nero megöleti. Mivel a birodalmat fenyegető veszély egyre nő, s mind több provincia száll szembe a birodalommal (ráadásul Rómában nagy az éhínség), újabb összeesküvés készül ellene, a császári kegyből kiesett Zodicus és Fannius közreműködésével. Ezt is leleplezik, csak épp a két költő ússza meg. Az újabb mészárlásnak áldozatul esik az egyébként teljesen ártatlan Seneca is. Nero időközben versenykocsissá válik, de egy idő után ebbe is beleun. Az áldott állapotban lévő Poppaeát egy verseny után hasba rúgja, aki belehal. Nerónak már nem maradtak barátai, elhatalmasodik rajta a rettegés. Fellázadnak ellene a katonák, s a császárt titkára szökteti meg. Phaon kertjében azonban a császár kínjában egy kardhegyre nyomja nyakát, s a titkár szánalomból lenyomja a fejét. Nero üldözés és gyűlölet közepette, magányosan hal meg.

Elemzése:

Kosztolányi Dezső 1921-ben írta ezt a történelmi-lélektani regényét. Thomas Mann méltató előszót írt a műhöz. Az ókori Rómában játszódó történet főhőse Nero császár, de a filozófus, Seneca alakja is végigvonul a regényen.

Az Írószövetségen belüli konfliktusok és Szabó Dezsővel történő szakítása után keletkezett regény történelmi kulisszák közé helyezi az átélt korabeli eseményeket, a háború utáni társadalom válságát. Az ókori Rómában játszódó példázatában megpróbált leszámolni 1919 utáni illúzióival, s egyben védelmébe venni a maga ingadozó-tévelygő magatartását. Egymást kizáró tevékenységként mutatja be a művészetet és a politikát. Kosztolányi a római császár átváltozását ábrázolja dilettáns költőből vérengző, tébolyult fenevaddá. Nero alakjában Szabó Dezsőt és a modern politikusokat karikírozza, Britannicus és Seneca alakjában pedig önmaga idealizált szerep-képét adja, ezúttal inkább elemző részletességgel, mint objektív iróniával. A regény legsúlyosabb szereplőjének, Senecának szájába adja azt a védőbeszédet, melyet valójában önmagának szánt:

„Költő voltam és bölcs. Közönyös, mint a természet. Csak az örökkévaló dolgokról volt véleményem, de erre nem voltak kíváncsiak. […] Mikor gondolkozni kényszerítettek, mert számomra se volt kegyelem, rájöttem, hogy az ő ügyükről, melyekről nekik csak egy véleményük volt, nekem legalább két véleményem van, hol ez, hol pedig az, amilyen oldalról szemlélem. A költőben minden megfér egymás mellett, jó és rossz, arany és sár. Nekem azonban, sajnos, állást kellett foglalnom. […] Mindig őszinte véleményemet hirdettem, egy részét annak, amit tudtam, mert az egész igazság birtokomban volt, amit ők nem lettek volna képesek elviselni. Nem is az a bűnöm, hogy változott a véleményem, és csupa ellentmondás voltam, mint maga az élet, hanem az, hogy egyáltalán színt vallottam.”